Tegnap szűk baráti körben iszogattunk. A buli végén csak én maradtam a helyszínen a házigazdával és egy érdekes kérdésbe futottunk bele.
Vázolom a szituációt: Vagy te. Van a szúnyog. Van egy közös helyszín. Rászáll a kezedre a szúnyog. Megcsíp. Te odacsapsz. A szúnyog elhullik - jó esetben.
Na már most. Azért csapsz oda, mert
A) amikor még nem tudtad milyen ez az élmény, akkor hagytad hogy megcsípjen, majd miután megtapasztaltad, hogy ez nem olyan jó dolog, akkor kifejlesztesz rá egy ösztönt, hogy odacsapsz. Ez kvázi a pavlovi reflex.
B) Azért csapsz oda, mert ösztönösen bennünk van a tapasztalás útján való tanulás, ergo előbb van egy ösztön benned arra, hogy megtapasztald a csípést, hogy aztán kifejlessz rá egy ösztönt.
Nem tudom mennyire világos ez így, de nyilván az akkor elfogyasztott pálinka mennyisége miatt nekem sem 100-as most a kép, de azért csak átmegy az üzenet valahogy.
Én a A) verzió mellett voltam. Bár ez egy olyan meddő vita volt, mint a tyúk meg a tojás dolog...1 óra rágódás után hagytuk is a témát.
