A hétvégén vigyáztunk egy kutyára. Sajna nekem sosem volt kutyám, de mindig is szerettem volna, így mikor ez az ismerősöm megkeres néha, hogy vigyázni kéne a kutyura, akkor örömmel szoktam segíteni. A kutya egy 1,5 méteres német dog, aki nagy, nagyon nagy, mint a k és h-s cumósbácsi. Fekete és nagyon okos. Olyan, mint a sátán kutyája. Nagyon jófej és sétáltatni...egyenes álom. Olyankor te vagy a császár...olyan mintha egy luxuskocsival menne az ember, megnézik, elismerően pillantanak rád, ha kisebb (szinte mind) kutya közeledik, akkor nagy ívben elkerül. Kellemes, csak vagy 10 kilométert kell vele naponta sétálni. Egy hétvégét ki lehet bírni azért..:)
Azért nem irigylem sem a gazdáját, sem az életét. Azért akinek kutyája van, az tényleg más ember. Mások a szokásai, másképp osztja be az idejét, másképp tervez. Nem mondom, hogy az rosszabb lenne, de sok, talán számomra túl sok kompromisszumot igényel.
