Decc mi nát jú

 A munkahelyemen business a dress-code. Nincs vele sok bajom, mondjuk én előtte nem volt ilyen juppi-feelinges, de azért volt egy-két ingem. Olyan casual. Ami elegánsabb is, meg kényelmes is. Na, hát ezt el kellett felejtenem.

Mostanában sokat gondolok erre. Mármint, hogy ennek mi értelme? Persze, persze, ahogy fabrícius gábor is megírta a fejlövésében, ez a kommunikációval foglalkozó szakma egyik nagyon - ha nem is a leg - fontosabb eleme. A megjelenésünkkel kommunikálunk. De mit kommunikálunk azzal, hogy öltöny, aktatáska? Profizmus, szakmaiság, tudás, magabiztosság, PÉNZ, igényesség? Hát nem tudom, de szerintem ebbe a felsorolásba mára már beletartozik a maradiság, a távolság, a merevség is. Na már most, a kommunikációnak megvan az a szépsége, hogy nem merev. Mindig változik, ezer módja van, ezer eszközzel. Van valami összeférhetetlen nekem abban, hogy öltönyös emberek próbálnak beszélni egy csomó mai dologról. Persze kell ez, testimonials, meg szakértők meg talking heads. De azért amikor az komm-al foglalkozó, nevezzük menedzsernek, az ügyféllel is tartja a kontaktot...kinek kell a látszat? 

Ezért irigylem a kreatívoknak nevezett embereket. Itt most nem a milyenségükről beszélek, hanem a foglalkozásukról. Náluk elvárás az, hogy úgy nézzenek ki, mint valami szakadt hippi.

Mi van azokkal, akik mind a kettőbe tartoznak, szeretnének tartozni? Kreatívan kommunikálni? Mennyire hiteles az, ha valaki öltönyben beszél a facebook és a twitter eléréséről, a blogokról. De nem kell egyből az SM felé fordulni. Egy nyamvadt sajtótájékoztató, vagy sajtóközlemény is lehet érdekes, csak kreatívnak kell lennie - ls itt most a milyenségére gondolok. 

Manapság modernnek, innovatívnak, izgalmasnak tűnni nem menő. Vagyis beszélni róla, hogy mennyire azok vagyunk, az menő, de bizonyítani, bevállalni, oda tenni magunkat, az már túl sok. 

Rég postoltam már, aminek a munkahelyi lefoglaltságok tudhatók be. Sok volt - ennyi, nem panaszkodom. De azért mikor az ember munkáját - főleg ha kurva sok - semmibe veszi pont az, akinek bizonyítani akar, azért az rosszul tud esni. Még úgy is, ha a kollégák legalább elismerik, hogy „ez igen”. De kit érdekel, ha egyszerűen a célját nem éri el az ember.

A 2 bekezdés az én esetemben nagyon is összefügg. Long story short: kellett egy prezentációt készíteni, hogy egy új ügyfelet megszerezzünk. Nagyon ramatyul állt az egész projekt és sajnos ennek az egyik oka a főnököm mentalitásából adódott. Jó szakember, csak már elrohant felette a világ. A basic dolgokban penge, de ahhoz, hogy leessen egy esetleges új ügyfél álla, ahhoz nem elég a basic.
Hogy feldobjam az egészet, csináltam egy prezi.com-os prezit. Valami kibaszott jó lett. Konkrtéan 24 órát foglalkoztam vele alvás és evés nélkül. Testileg és szellemileg is keményen megviselt, de baromi jó lett. A lényeg, hogy nem azt vittük az ügyfélnek, hanem azt a ppt-t amit a főnök csinált. Szép nagy, 70 diás, tele szöveggel...szóval olyan, amit a prezentációs és előadói tréningen az „ilyet ne” kategóriában emlegetünk.

Olyan szívesen embeddelném a prezit, de sajna megütném a bokám, szal inkább nem. 

Csak ne füstöltem volna el annyi puskaport a semmire...
Na most várjuk, hogy mi lesz. Nem tudom, hogy mit várok: egyfelől jó lenne, ha nyernénk, mert az jó a cégnek - másfelől viszont kicsit elégtétel lenne, ha nem nyernénk. Azt hiszem ez már a „mit ne csinálj vezetőként” kategória.
 

 A hétvégén vigyáztunk egy kutyára. Sajna nekem sosem volt kutyám, de mindig is szerettem volna, így mikor ez az ismerősöm megkeres néha, hogy vigyázni kéne a kutyura, akkor örömmel szoktam segíteni. A kutya egy 1,5 méteres német dog, aki nagy, nagyon nagy, mint a k és h-s cumósbácsi. Fekete és nagyon okos. Olyan, mint a sátán kutyája. Nagyon jófej és sétáltatni...egyenes álom. Olyankor te vagy a császár...olyan mintha egy luxuskocsival menne az ember, megnézik, elismerően pillantanak rád, ha kisebb (szinte mind) kutya közeledik, akkor nagy ívben elkerül. Kellemes, csak vagy 10 kilométert kell vele naponta sétálni. Egy hétvégét ki lehet bírni azért..:)

Azért nem irigylem sem a gazdáját, sem az életét. Azért akinek kutyája van, az tényleg más ember. Mások a szokásai, másképp osztja be az idejét, másképp tervez. Nem mondom, hogy az rosszabb lenne, de sok, talán számomra túl sok kompromisszumot igényel.

Na elindítottam a másik blogom: savazat.blog.hu néven.
Nem tudom ki hogy van vele, de én szeretek teszteket kitölteni, szavazni dolgokra, főleg úgy, hogy azonnal megtudom, hogy én vagyok fura, vagy a világ az - gondolok itt az eredményekre.

Most még kicsit kezdetleges az oldal, jó lenne csinálni neki egy kis designt, mert hát a designra jön a nép, meg hát kell még jó sok szavazni, hogy pontosabb legyek, savazni való. Remélem be fog indulni az oldal, mert ezt csak tényleg úgy érdemes, ha sokan szavaznak, akkor lesz az eredmény - hát azért erős, de mégis - reprezentatív.

Majd ha elindul a dolog, azért igyekszem valamennyire kommunikálni is létét, de az majd a külcsíny után.

Mennyire fontos amúgy a külcsíny a blogoknál, hihetetlen. Spec én csak olyan blogra vagyok feliratkozva amelyiknek egyén felülete van. És ez nem kritérium...így jött össze. Na majd megmutatom nemsokára, hogy mikre vagyok feliratkozva RSS-ben.

 Nyilván ismeritek páran, de biztos olyan is van, aki még nem hallott a gigapediáról. Okos kis oldal: gyakorlatilag olyasmi, mint a Piratebay, csak könyvek vannak és nem torrent, hanem  webes, ergo olyan munkahelyen (ehe) is lehet nyomni, ahol a torrent tiltva van. Persze csak azoknak ajánlom, akik szeretnek gépről, angolul olvasni, de nagyon sok hasznos és jó könyv van fent.

Nekem egy titkos vágyam, hogy majd veszek egy Kindle-t vagy más e-readert és majd jól lehet rajta olvasni a könyveket, amiket ingyen leszedtem pdf-ben, de egyelőre még megelégszem azzal, hogy amikor nincs munkám mondjuk 3tól, akkor folytatom az olvasást. Szép is, jó is, hasznos is. Ja, és nem mellesleg úgy néz ki, mintha ezerrel olvasnál valami fontosat, mondjuk briefet vagy egy kis backgroundot...

Erről mondjuk felötlik bennem az, hogy az ember azért csak ragaszkodik a jóöreg papíralapú, kötött, Guttenberg-galaktikához. Valahogy perverz vonzalmunk van szerintem a könyvek iránt. Jó ha vaskos, ha kemény a kötése, szép a szerkesztése. Meg lehet fogni, ki lehet tenni, hogy ha jönnek a vendégek, akkor láthassák, hogy bezzeg te megvetted, költöttél rá, pedig nem volt olcsó. Milyen csupaszok is lennének a falak könyvek nélkül. Értelmét vesztené a könyvespolca és a CVben a hobbim: könyvolvasás sor. 

Magam is szeretem a könyveket. Jó az, hogy ha elolvassa az ember, akkor oda lehet tenni a polcra, hogy DONE - ez is megvolt. Mintha megdugná az ember a könyvet. Megtetszik neki a külső, vagy a tartalom, vagy mindkettő és akkor már szerelmes is lesz. Magával viszi mindenhova, hogy mások irigykedjenek, hogy milyen jó „partnere van”. olvassa a metrón, kiteszi a kávézóban az asztalra - a lényeg, hogy a világ együtt lássa őket, mert csak akkor párkapcsolat, ha azt a világ konstatálja. aztán ahogy folyik az udvarlás, az olvasás, egyre jobban megtetszik, míg végül a beteljesülés becsukja az ember a hátlapot, ránéz a könyvre még egyszer, hogy „ejj, milyen jó kis könyv is ez” aztán felteszi a polcra, hátradől és rágyújt. Megvolt. Haveroknak meg büszkén lehet mondogatni, hogy „jaaa az nekem is megvan, olvastam”, mintha csak azt mondaná „jaaa az nekem is megvolt, dugtam”.

 Megnéztem a prezi.com-ot. Végre tüzetesebben. Eddig is tudtam, hogy nagy királyság, sokat lehet róluk olvasni és az egész magyar online közösség szurkol nekik, hogy bejöjjön, mert tényleg valami.

Szóval eljutottam oda, hogy csináljak egy accountot és megnézzem mimerrehányméter. Hát igazából nem csalódtam. Kell egy kis idő hozzá, hogy megszokd a tool-okat de aztán már minden oké. És tök jó, hogy van egy csomó public prezi (nyilván, mivel azért, hogy ne legyen public, azért 39 eurot kell csengeteni, ami potom összeg). Jókat lehet tanulni mások prezijeiből, ki mit hogyan, meg jó flash (ehh szó szerint) az egész. remélem azért idővel bővül majd a toolkészlet - betűtípus, színek, netán animált szöveg...

Média és annak holdudvarában dolgozó cégeknek kötelező!

Mindenki nyomuljon a prezire és hajrá srácok!

 A főnököm, aki olyan 30 körüli top manager - iphone, lexus, moleskine, boss. Mindemelett tényleg okos, és nem az a marketing bullshit okos, hanem sok mindenhez ért: ő programozza az oldalainkat, fejleszti a belső szoftvereket, stb. A lényeg, hogy ő az a fajta ember, aki bármilyen hobbit megengedhet magának. Ő a fényképezést választotta. Vette egy komoly Nikon gépet, néhány lencsét, vakut, derítőt, állványt, táskát...mindent ami kell. Sacc/kb minimum félmilla van már benne.

Azon kezdtem el gondolkodni, hogy ma már a hobbi, luxus. Nekem is volt hobbim, de amióta dolgozok (fél év) egyszerűen nincs időm. Még pénzem csak-csak lenne...de csak valami szolidra. Mert azért még másra kell a pénz: business dresscode-nak való megfelelés, néhány háztartási biszbasz, és hát most már saját lakásra is el kell tenni amit lehet. Tényleg csak A-státuszú emberek engedhetnek meg maguknak hobbit? vagy a nyugdíjasok?

 Tegnap szűk baráti körben iszogattunk. A buli végén csak én maradtam a helyszínen a házigazdával és egy érdekes kérdésbe futottunk bele. 

Vázolom a szituációt: Vagy te. Van a szúnyog. Van egy közös helyszín. Rászáll a kezedre a szúnyog. Megcsíp. Te odacsapsz. A szúnyog elhullik - jó esetben.

Na már most. Azért csapsz oda, mert
A) amikor még nem tudtad milyen ez az élmény, akkor hagytad hogy megcsípjen, majd miután megtapasztaltad, hogy ez nem olyan jó dolog, akkor kifejlesztesz rá egy ösztönt, hogy odacsapsz. Ez kvázi a pavlovi reflex.

B) Azért csapsz oda, mert ösztönösen bennünk van a tapasztalás útján való tanulás, ergo előbb van egy ösztön benned arra, hogy megtapasztald a csípést, hogy aztán kifejlessz rá egy ösztönt.

Nem tudom mennyire világos ez így, de nyilván az akkor elfogyasztott pálinka mennyisége miatt nekem sem 100-as most a kép, de azért csak átmegy az üzenet valahogy.
Én a A) verzió mellett voltam. Bár ez egy olyan meddő vita volt, mint a tyúk meg a tojás dolog...1 óra rágódás után hagytuk is a témát.

 Szóval én imádom a torrentet. A torrent a legjobb dolog a szex után. Nem kezdek el nyáladzani, hogy miért olyan jó, mindenki tudja. Most olvastam az asva.info bejegyzésben, hogy fizetős lesz a piratbay. Hát nem is tudom, hogy mit mondjak. Néhány hete már kongani hallatszott a vészharang. De most nem tudom eldönteni, hogy elhallgatott-e vagy még hangosabban szól. Imádom az ingyenes tartalmakat, de nem hiszem, hogy minden csóringer zenészt meg filmest le kéne húzni azzal, hogy egy estére bekapcsolva hagyom a uTorrentet. Szóval most ez a rendszer (havidíjat fizetsz a portálnak amiből kifizetik a jogdíjakat) vagy forradalmat csinál, vagy mindenki otthagyja a TPB-t. Ki mit gondol?

Szerintem nem fognak az emberek fizetni azért, amit esetleg egy kis keresgéléssel egy másik trackerről lehúznak ingyen. Ez olyan, mint az egészségügy meg a kisnyugdíjas. Ha egyszer adsz egyfajta kedvezményt, akkor azt nagyon nehéz visszavonni. Mondjuk nyilvűn meg lehet spékelni azzal, hogy akkor mostantól csak jóminőségű meg biztos torrentek kerülnek fel az oldalra...

Azért szedjük csak össze, hogy mi sántít a sztoriban:

- eddig gyorsan felkerültek az új torrentek - ezután kiváncsi leszek majd, hogy mennyi az átfutási idő

- nem csak filmek és zenék vannak, hanem programok (olykor több ezer dollárosak) - azokat ki fogja fizetni?

- ha minden user csak a maga által letöltött torrent után fizet, akkor minek ehhez a TPB? miért nem tolja fel már eleve a kiadó a saját oldalára?

- nyilván nem lesz fent 1 film 8 nyelven...ez egyszerűen too mács jogdíj lenne...

várjuk a fejleményeket

 Péntek van, meleg és a nyár közepe. Én meg az irodában vagyok, dolgozok. Mondjuk ez erős...a társaság fele nyaral, megint egy páran kóborolnak a net végtelen prérijén...nekem lenne dologom, de ilyen tingli-tangli morál mellett a francnak van kedve fordítgatni mindenféle marketing bullshit szövegeket. De a főnök kérte, nincs mit tenni. A főnök, aki névnek számít a szakmában...pedig... szabad ezt modani eljárt felette az idő. Ez nem azt jelenti, hogy megöregedett volna. Inkább úgy értem ezt, hogy egyszer nagy király volt a szakmában és azóta is abból él. Ami azóta történt, azzal már nem nagyon foglalkozik, vagyis már késő volt, mikor rájött, hogy basszameg kezdek őskövület lenni. Próbálkozik, már az alapok is hiányoznak. Valahol igaz a mondás, hogy a csúcson kell abbahagyni, de az milyen ciki már, ha a csúcs hamar jön el az ember életében?! Utána meg blamálja magát...kiváncsi lennék, hogy mit szólna a fiatal főnököm a mostanihoz? Whatever... vissza a fordításhoz.

na hát nagy nehezen sikerült. Mármint nem az én hibám volt, csak a blog.hu a blog regelése közben lehalt. na mindegy, a lényeg, hogy megvagyok. Kicsit rendbe fogom szedni majd a küllemet is, de mindenekelőtt elkezdem ömleszteni az agymenésem ide bele ebbe a blogba. Úgyis a tartalom a fontos nem a küllem. vagy mégsem? na majd erről is írok valamit. Van vélemény.