A munkahelyemen business a dress-code. Nincs vele sok bajom, mondjuk én előtte nem volt ilyen juppi-feelinges, de azért volt egy-két ingem. Olyan casual. Ami elegánsabb is, meg kényelmes is. Na, hát ezt el kellett felejtenem.
Mostanában sokat gondolok erre. Mármint, hogy ennek mi értelme? Persze, persze, ahogy fabrícius gábor is megírta a fejlövésében, ez a kommunikációval foglalkozó szakma egyik nagyon - ha nem is a leg - fontosabb eleme. A megjelenésünkkel kommunikálunk. De mit kommunikálunk azzal, hogy öltöny, aktatáska? Profizmus, szakmaiság, tudás, magabiztosság, PÉNZ, igényesség? Hát nem tudom, de szerintem ebbe a felsorolásba mára már beletartozik a maradiság, a távolság, a merevség is. Na már most, a kommunikációnak megvan az a szépsége, hogy nem merev. Mindig változik, ezer módja van, ezer eszközzel. Van valami összeférhetetlen nekem abban, hogy öltönyös emberek próbálnak beszélni egy csomó mai dologról. Persze kell ez, testimonials, meg szakértők meg talking heads. De azért amikor az komm-al foglalkozó, nevezzük menedzsernek, az ügyféllel is tartja a kontaktot...kinek kell a látszat?
Ezért irigylem a kreatívoknak nevezett embereket. Itt most nem a milyenségükről beszélek, hanem a foglalkozásukról. Náluk elvárás az, hogy úgy nézzenek ki, mint valami szakadt hippi.
Mi van azokkal, akik mind a kettőbe tartoznak, szeretnének tartozni? Kreatívan kommunikálni? Mennyire hiteles az, ha valaki öltönyben beszél a facebook és a twitter eléréséről, a blogokról. De nem kell egyből az SM felé fordulni. Egy nyamvadt sajtótájékoztató, vagy sajtóközlemény is lehet érdekes, csak kreatívnak kell lennie - ls itt most a milyenségére gondolok.
